Indiáról, a jógáról, a pillanatról - Eszter

 

Indiáról, a jógáról, a pillanatról - Eszter írása

 

Az indiai ashramban, ahol az elmúlt években kétszer is egy-egy hónapot töltöttem, úton-útfélen kis táblákba botlik az ember, amikre az van írva: „let the flowers bloom”, azaz hagyd a virágokat virágozni. A tábla arra utal, hogy a sok gyönyörű virág, amit az ashram zárt területén belül az ott élők gondoznak, nem arra való, hogy levágjuk és kiszakítsuk a helyéről, ők ott és úgy tökéletesek, hogy mindenki számára elérhetőek.


Így van ez az élményekkel is:

a legfontosabb, legmaradandóbb élmények sosem kézzelfoghatóak.

Ha valami igazán különleges történik, olyankor megáll az idő, szinte levegőt is elfelejt az ember venni, és ezekben a pillanatokban tényleg képesek vagyunk a Jelenben lenni.

Indiából a legkedvesebb emlékeim leginkább hangulatok, illatok, érzések. Például amikor megérkezem. Ahogy kikeveredve a reptér környezetéből, több órás autó- vagy buszút után elhagyva a várost, egyszer csak megérzem a vidéki India illatát. Egy édeskés, talán a jázminhoz hasonlítható, de számomra teljesen egyedi illatot, amit sehol máshol még nem éreztem, mégis mindig nagyon ismerősnek tűnik.

Számomra ez egyfajta hazaérkezés.

Vagy a folyton ébren lévő utcák és utak: legyen bármilyen késő, vagy korán, nem tudtam úgy kimenni az utcára Indiában, bárhol jártam, hogy ne legyenek fent az emberek. Riksák, motorok és autók jönnek-mennek, folyamatos dudaszó mellett természetesen, még éjszaka is, amikor ezt persze semmi sem indokolná. Mindig azon gondolkodtam, hogy mégis hova megy ez a sok ember? Az út mentén pedig mindig üldögélnek bácsik-nénik, akik folyton úgy tűnik, hogy semmit sem csinálnak. Csak nézelődnek, várnak ki tudja mire, talán csak arra, hogy teljen az idő, legyen az nappal, vagy éjszaka. Vajon mikor alszanak?

Az ashramban töltött idő alatt rengeteg élmény ért és nagyon sokat tanultam önmagában az által is, hogy kiszakadtam a mindennapi környezetemből. Évek óta jógázom, több ezer napüdvözletet csináltam már, de a legemlékezetesebb az volt számomra, amikor még az első utam során egy jógaórán az indiai tanárunk elkezdett egy mantrát énekelni a napüdvözletekhez. Persze nem értettem a szövegét, akkor még nem is tudtam, hogy van ilyen, csak azt éreztem, hogy a mantra hangzása magával visz, és míg a fizikai síkon szinte magától mozog a testem egyik mozdulatból a másikba, valami olyan mély nyugalmat, tiszteletet és áhítatot érzek, amit korábban sohasem.


A jóga évezredes hagyományvonala, az ashramban élők áldozatos munkája, a tanárom önzetlen tanítása mind-mind érzékelhetővé vált számomra, és megértettem, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy nyugati emberként, sőt nőként ilyen dolgot egyáltalán megtapasztalhatok.

Ez az élmény megnyitott bennem egy kaput és onnantól teljesen más szemmel láttam a jógát, Indiát, az utazásomat, sőt valamennyire a mindennapi életemet is.

Azóta a szuvenírek gyűjtése és fényképek kattogtatása helyett arra figyelek inkább, hogy ne maradjak le az ilyen pillanatokról. Hogy képes legyek észrevenni, megállni, meghallani és átérezni minden porcikámmal.

Amikor jógát tanítok, egy kicsit ez is a célom: átadni valamit ebből a hagyományvonalból, megmutatni a „másik utat” – ami lehet látványos és csillogó, de a lényeg valójában befelé vezet. Olyan tapasztalatokhoz, amik le nem szakíthatók, amit senki soha el nem vehet tőlünk.

Om shanti.

 


 

Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy meghívtak, tartsak jógatábort jövő év elején Sri Lankán. Csatlakozz hozzám, hogy megtalálhasd a saját egyedi, máshoz nem fogható élményeidet.

További információk itt:

JÓGÁZZ SRI LANKÁN - 2018. JANUÁR 23. - FEBRUÁR 4. 

 

 

képek forrása: www.tripmondo.comwww.pinterest.com

Hírlevél feliratkozás

Kapcsolat

Yogatree Studio

1073 Bp. Erzsébet krt 51. mfsz. 1.
+36 70 520 8067
info (@) yogatree.hu

 

Yogatree Studio

Instagram Instagram



Facebook