A lélek-zés ciklikus virága - Jucus írása

 

A léleknek nevezett, a világban potenciálisan élő princípium lét-ideje az ősi védikus megértés szerint, egyszerűen szólva csak: az Öröklét. Eszerint persze a lélek kezdet és vég nélküli. Ugyanakkor, mivel a gondolkodás és kontemplálás tevékenysége már a csodálatos ipari forradalom előtt is létezett, a hagyomány, és az ősi kultúrák képesek voltak létrehozni számos magasan fejlett, a ciklikus időfelfogásba teremtett valóságot – szem előtt tartva a közvetlen megismerés, és a logikus következtetés csodáját.

Azaz
1) Közvetlenül tapasztalhatjuk, ahogyan váltakoznak az évszakok, napszakok, a női termékenységi időszakok, és kilőhetünk az űrbe planéták harmóniájának szemléléséig, például a Holdig, s annak ránk gyakorolt ciklikus kölcsönhatásáig, hogy ne menjünk túl messzire.

2) Abból pedig, ahogyan a világ a még észlelhető, és a már észlelhető felfogási tartományokban tagadhatatlanul ciklikusan működik, arra a logikus következtetésre juthatunk, hogy a nem mérhető, vagy a csak bizonyos tudatállapotokban elérhető tartományban is éppen ez a ciklikus hullámzás irányítja a dolgok menetét.

Ilyen értelemben mégiscsak belátható, hogy van kezdet és vég. Ám a vég a körkörösség, és hurkolódás világában mindig valami másnak a folytatása, avagy egy újnak kezdete. És mivel az öröklétben zajlik a lét-játék, végtelen számú esetben, és végtelen számú variációban hurkolódik a valóság szövete.

Élet, halál, s újra élet…

A lélek az első lélekzettel szimbolikusan beáramlik a megszületett lénybe, és ott működni kezd benne az Önismeret, vagy Lelkiismeret fényeként. Idővel szétárad, és a mélybe hatol, majd később elhagyja a testet, és végső beavatások (a halál) során át eljut következő inkarnációjába. Így forog a karma kereke életek hosszú során át. Ami „vándorol” ilyenkor, hindu felfogásban a lingam, azaz a jel, ami alatt az emberi tapasztalatok és készségek összességét érthetjük. Személyiség ilyen értelemben nincs, és nem is nem adódhat tovább, csupán a belső körülményrendszer, amiben az újraszületés új feladatra talál.

És mindez bárhányszor, bárhányféleképpen megtörténik. Az öröklét, a végtelen nagy teret ad a variációknak, talán voltam már egyszer épp ilyen ’Én’ is, csak nem emlékszem…?

 
A prána felébresztése

A tradíció szerint a lélekzettel magunkhoz vesszük a minket körülvevő, alapvető létenergia legkisebb egységét is. Prá, ahogyan a hindu nevezi ezt a legkisebb egységet. Ana itt annyit jelent, mint beengedni, beáradni. Ayam pedig a megsokszorozás, és szétterjesztés műveletére utal.

A légzés megregulázása tehát tudatos akciója a bevitt életenergia felhasználásának. Ezek az életerő-egységek, a légzés elfinomításával figyelmünk közvetlen tapasztalataivá válhatnak, kitágítva az észlelési tartományunkat, természetesen befelé. A légzés benntartása, lassú elengedése, majd kinntartásának pillanata előkészíti az idegrendszert -annak megnyugtatása által-, a belső gyakorlatokra. A prána benntartása és finom szétárasztása szattvaivá, azaz könnyűvé, tágassá és derűssé finomítja a tudatot, annak eredendő természete szerint.

 

NÁDI SÓDANA

A nádi sódana olyan gyakorlat, amit a jobb és bal agyfélteke összehangolására szolgál, szimbolikusan a napot (aktív, az agni tüze) és a holdat (passzív, a szóma nedűje) hordozó térfelünk kiegyensúlyozására használjuk, a fizikai gyakorlást megelőzően, vagy akár egyes ászanák után is hűtésképpen, és az elme elcsendesítésére.


A nádi sódana tehát nem a #pránajámák (légzőgyakorlatok), hanem a #shatkriják (ászanákat megelőzően kivitelezendő tisztító gyakorlatok) sorába tartozik, ám evvel ne foglalkozzatok, bátran kísérletezzetek evvel a kinccsel, amikor csak szükségét érzitek.

 

► Az alapok 


- Helyezkedjünk el kényelmes, keresztezett lábú ülésben, és kerüljünk könnyed, megszakítatlan kapcsolatba a légzésünkkel. Evvel már egyfajta folyamatosságot hozunk létre a tudatosságban. Érdemes 5 percet minimum rászánni e műveletre.

- Formázzunk jobb kezünkkel pránajáma mudrát: annak mutató-, és középső ujját feltámasztva a homlokközépre. A többi három ujj lazán begörbül. Lélegezzünk ki, majd a gyűrűsujj begyének belsejével nyomjuk az orrsövény felé a bal orrcimpát, s lélegezzünk 10-szer a jobb orrjáraton mély hasi légzéssel.
- Engedjük a bal orrcimpát, és a hüvelykujjunk begyével zárjuk a jobb orrjáratot. A bal járaton ismételjük meg a 10 lassú, és nyugodt  be-, és kilégzést.

- Engedjük le a kezeket, tenyerünket lazán pihentessük térdünkön, és függesszük figyelmünket ismét a légzésünk áramlására.
- Pár perces elcsendesülés után vegyünk mély levegőt, fújjuk ki, majd dörgöljük át az arcunkat, és folytassuk a létezést, megőrizve a belső kiegyensúlyozottságot.

 

► A továbblépés


- Helyezkedjünk el kényelmes, keresztezett lábú ülésben, és kerüljünk könnyed, megszakítatlan kapcsolatba a légzésünkkel. Evvel már egyfajta folyamatosságot hozunk létre a tudatosságban. Érdemes 5 percet minimum rászánni e műveletre.

- Formázzunk jobb kezünkkel pránajáma mudrát. Lélegezzünk ki, majd a gyűrűsujj begyének belsejével nyomjuk az orrsövény felé a bal orrcimpát, s lélegezzünk be a jobb orrjáraton mély hasi légzéssel.
- Engedjük a bal orrcimpát, és a hüvelykujjunk begyével zárjuk a jobb orrjáratot. A bal járaton megközelítőleg ugyanannyi idő alatt, mint a belégzésé volt, lélegezzünk lassan ki, és be.
- Engedjük el a jobb orrcimpát, zárjuk a balt, és a jobbon lélegezzünk ki, majd be, ismét orrjáratváltás, és így tovább...
A lezárás az első változat végével megegyezően történjék.

Ezt a gyakorlatot is végezhetjük csak figyelemirányítással, azaz manaszikusan (manasz=elme), a kezek használatát mellőzve, ha erre érzünk késztetést.

 

Pránában gazdag gyakorlást kívánunk…! :)

 

kép forrása: http://www.lahlahyoga.com

Hírlevél feliratkozás

Kapcsolat

Yogatree Studio

1073 Bp. Erzsébet krt 51. mfsz. 1.
+36 70 520 8067
info (@) yogatree.hu

Adatvédelmi szabályzat

 

Yogatree Studio

Instagram Instagram

Facebook