Böjtre fel! - Eszter írása

 

Holnap, március 1-én kezdődik a böjti időszak. De nem kell ahhoz vallásosnak lenned, hogy böjtölj.

A régiek pontosan tudták, hogy ilyenkor tavasz elején mennyire szükségünk van tisztulásra, méregtelenítésre, hogy kicsit kiszakadjunk a megszokásokból, és nem csak fizikai szinten. Én most nem táplálkozási tanácsokat szeretnék adni, hanem egy lelki-mentális kúrára hívlak.

A hétköznapi életünkben sokszor a megszokásaink rabjai vagyunk. Ez nem feltétlenül baj, hisz rendszert visz az életritmusunkba, keretet ad a mindennapokhoz. A baj szerintem ott kezdődik, ha ezek a cselekedetek függőséggé válnak és ha kiszakadsz a mindennapi rutinból az kibillent az egyensúlyodból és szinte sóvárogsz, hogy visszatérhess a megszokotthoz. Nevezhetjük ezt az ismerős környezetet komfortzónának is. Szokták emlegetni, hogy az igazán érdekes, értékes dolgok akkor történnek velünk, ha kilépünk a komfortzónánkból: ha jógázol, ezt te is sokszor megtapasztalhattad már a jógaszőnyegen is, de ez történik utazások alkalmával, vagy ha új helyeket, embereket ismersz meg.

Én alapvetően hajlamos vagyok a függőségre, könnyen belesüppedek a megszokásokba, a biztonságba, amióta viszont gyakorlok és intenzíven foglalkozom önismerettel,

szeretek szembe menni az ilyen tendenciákkal, ha másért nem, hát kíváncsiságból is: érdekel, mit történik, ha megbolygatom kicsit az állóvizet.

Az idei évemet is egy „fogadalommal” indítottam. Amióta „szabadúszóként” dolgozom, tehát nincs 8 órás munkahelyem, én osztom be az időmet, sokszor kaptam azon magam, hogy túlságosan elnéző vagyok magammal. Az én függőségem  a sorozatnézés, amivel leginkább azt kompenzálom, hogy egyedül élek és mint ahogy sokan, akik hasonló cipőben járnak, én is utálok hazamenni az üres, csöndes lakásba, egyedül reggelizni,vagy vacsorázni. Tévé adást már évek óta nem nézek, de a sorozatok számomra nagyon jól kitöltik ezt az űrt (és persze nem a brazil szappanoperákra gondolok, hanem a tényleg humoros, vagy elgondolkodtató, igényes filmekről). Velük megvan az állandóság, azonos szereplők, azonos környezet, hangulat, ismerős helyszínek, illetve itt is felmerülhet a biztonságérzet, mint fogalom is (ami ugye genetikailag van belénk, nőkbe kódolva, mint igény). Azt kapom velük, amit megszoktam.

Az elmúlt év vége felé tudatosult bennem, hogy kicsit sikerült túlzásba vinnem a sorozatnézést, szinte nem volt nap, amit nem ezzel indítottam:„ csak amíg reggelizek és megiszom a kávémat...” „Na jó, még egy részt.” „Ebédidő van, akkor még egyet,már úgysem érdemes nekiállni semminek.” Így nagyon könnyen elmentek délelőttök. Tehát karácsony körül megfogadtam, hogy egész januárban nem kapcsolom be a tévét (és nem, laptopon sem nézek semmi ilyesmit). 31 nap, nem a világ vége és tényleg nem is történt semmi katasztrófa, gondoltam én. Most február vége van, azért nem írtam erről korábban, mert kíváncsi voltam, mi marad meg azokból a változásokból, amiket megéltem ez idő alatt.

Az első tapasztalat, hogy meglepően sok időm felszabadult – ezzel gondolom nem mondok újdonságot. Többet aludtam, emiatt kipihentebb voltam. Többet olvastam, nagyobb rendet tartottam a lakásban. Összességében sokkal nyugodtabb voltam és ez egyértelműen hatással volt az otthoni jóga gyakorlásomra is, egészen átalakult a jógás rutinom ebben az időben, mélyebbé, csendesebbé vált minden idő, amit a jógaszőnyegen töltöttem. Napközben sokszor azon kaptam magam, hogy csak leültem, vagy lefeküdtem a kanapéra és engedtem, hogy a gondolatok jöjjenek-menjenek: kontempláltam. Vagy pont ellenkezőleg: engedtem, hogy az elmém elcsendesedjen és csak LEGYEK.

Meditáltam. Nem azért, mert kellett, hanem mert jól esett.

Naplót írtam, mert szerettem volna, ha marad nyoma az érzelmi változásaimnak is. Mondanom sem kell, voltak. Őszinte leszek, értelmileg nem volt egy egyszerű időszak számomra. Már rögtön az első órákban megjelentek az elvonási tünetek. Emlékszem, január 1-én kora délután értem haza a barátaimmal töltött szilveszter után az üres lakásba,amikor tudatosult, hogy hűha, nem kapcsolhatom be a tévét. Minden lehetséges kifogást kitaláltam magamnak, hogy na, még csak ma, mégiscsak január 1-je van, különben is, megérdemlem. Mit fogok így csinálni egész este? Nagyon gyorsan észrevettem, hogy csak az elmém szórakozik velem és jót nevettem magamon. Hisz ugyan már, 5 éve foglalkozom intenzíven önismerettel, napi szinten jógázom, jógatanár vagyok, aki tudatosságra neveli a gyakorlóit és tényleg arról beszélünk, hogy egy napot kibírok-e tévénézés nélkül? Ez után egyszer sem gondoltam az egy hónap alatt, hogy megszegjem a fogadalmamat.

Az érzelmi hullámvölgyek viszont szépen megtaláltak. Sikerült egy kis rálátást kapnom arra, hogy mennyire fojtom el az érzelmeimet hétköznapi szinten, hogy mennyire használom a sorozatnézést pótcselekvésként. Bár ezzel többé-kevésbé eddig is tisztában voltam, mégis feltettem a kérdést magamnak: szeretném így élni az életemet? Pótcselekvésekkel elnyomva a nehézségeket és hullámvölgyeket? Vagy inkább beleállok és csak engedem, hogy történjen? Ez utóbbit választottam. Nem engedtem bele magam az önsajnálatba, csak figyeltem, hogy mi történik velem. Nem kerestem a menekülő utakat, csak szemlélődtem. Szó szerint önismeretet gyakoroltam. Ismerkedtem magammal ebben a helyzetben. Persze hamarosan érkeztek a válaszok is. Ezek nem feltétlenül világmegváltó, mindent megváltoztató gondolatok voltak, inkább olyan nüánszok, amik teljesebbé tették a képet, megint egy puzzle darabka a helyére került magammal kapcsolatban. A hullámvölgy pedig elmúlt, újabb felemelő időszak kezdődött az életemben, végre újra minden a helyére került, a korábban elindított tervek és elképzelések összeálltak és úgy éreztem, ismét a helyemen vagyok. Hogy ez a pozitív változás megtörtént volna, ha nem böjtölök? Valószínűleg igen, de egészen más volt így szemlélni ezt az időszakot, mint korábban,

sokkal többet tanultam magamról ebben az egy hónapban, mint gondoltam volna.

Mi maradt meg ebből az időszakból és a fogadalomból? A hétköznapjaimból továbbra is száműztem a tévézést. Nincs többet reggeli kávé mellett „egy újabb rész”, nem is hiányzik egyáltalán. A filmeknek és sorozatoknak hétvégén lett helye, ez abban is segített, hogy válogatósabb lettem, kétszer meggondolom már, hogy mit nézek meg, mire szánom az időmet. Megmaradt a naplóírás is, ismét rájöttem, mennyire felszabadító tud lenni az írás, segít más oldalról látni a dolgokat. Továbbra is érzem, hogy változnak a dolgok körülöttem, arra figyelek, hogy maradjak szemlélődő, tudatos és vegyem észre ezeket a változásokat.

Holnap a tavasz első napjával megkezdődik a böjti időszak is. A világon számtalan ember vállalja ilyenkor, hogy kilép a komfortzónájából és elhagy valamilyen szokást az életéből erre a 40 napra. Sokan az alkoholról mondnak le, vagy a húsevésről, vagy az édességekről, bármilyen (nem feltétlenül étkezési) szokásról.  A közösség ereje nagyon sokat tud segíteni az ilyen fogadalmak teljesítésében, ezért biztatlak arra, hogy ha szeretnél megváltoztatni valamit az életedben – legyen az egészen apró, lényegtelennek tűnő dolog, kezd el most. Nem kell, hogy örökké tartó fogadalom legyen – a fogadalmakkal szerintem pont ez a baj, hogy ha megfoghatatlan időre szólnak: honnan tudhatnánk, hogy mi lesz velünk hónapok, évek múlva? Érdemes olyan időszakra vállalni feladatot, ami belátható időre szól. A jógában ezt tapasz gyakorlatnak hívják. Egy vállalás, felajánlás önmagadért. A változásért. Önfegyelem és tudatosság.

Nem csak lemondás lehet egy ilyen fogadalom, hanem bármilyen vállalás. Például, hogy 40 napig minden nap elvégzel három napüdvözletet. Vagy elmész futni hetente kétszer. Vagy minden nap leülsz 15 percre csendben és csak a lélegzeted figyeled.

MOST van itt az idő, hogy belevágj. Nem a jövő héten, a jövő hónapban, vagy majd, ha minden körülmény adott lesz hozzá. Hanem MOST.

Sok érdekes tapasztalatot kívánok ehhez a kalandhoz, meglátod, megéri!

Szeretettel:

 

Eszter

 

Ui: szívesen fogadok beszámolókat, kérdéseket – ezekre legjobb tudásom szerint megpróbálok válaszolni is – az info@yogatree-hu-ra írhatsz nyugodtan.

 

Kép forrása: http://timecaptures.com/

Hírlevél feliratkozás

Kapcsolat

Yogatree Studio

1073 Bp. Erzsébet krt 51. mfsz. 1.
+36 70 520 8067
info (@) yogatree.hu

Adatvédelmi szabályzat

 

Yogatree Studio

Instagram Instagram

Facebook