Másfél év történései - Eszter írása

 

Nemrég ismét készült rólam egy aerial jógás fotósorozat - tudod, ez az az jóga, amikor lógunk mindenféle "köteleken"... Több, mint másfél éve voltam Helsinkiben, az első sorozat ott készült, ott végeztem el az aerial oktatóképzést csodálatos tanárommal, Michelle-el. Nagyon-nagyon sűrű időszak volt az nekem, 2015. május. Akkor már 3 hónapja átvettem az Erzsébet körúti stúdiót, megszületett a YOGATREE, azaz éppen túl voltam egy név- és arculatváltáson, lépésről lépésre valósítottam meg az álmaimat, a terveimet.

Ebben az időszakban még 4 órában dolgoztam a korábbi munkahelyemen és az első "szabad" hetem után indultam Helsinkibe, valójában ezzel kezdtem meg igazán az új életemet, teljesen magam mögött hagyva a múltat, a pénzügyi szektorban eltöltött tízen-pár évet. Pár hónappal korábban döntöttem úgy, hogy most van itt az ideje a váltásnak: szeretném megadni magamnak a lehetőséget, hogy kipróbáljam magam, illetve, hogy kipróbáljam, milyen az, ha az álmaimnak élek. 

Természetesen fogalmam sem volt, hogy mit hoz majd a jövő, hogy alkalmas vagyok-e rá, illetve, hogy tetszeni fog-e egyáltalán. Nyilván azt sem tudtam, hogy hogyan kell vezetni egy jógastúdiót, hogy honnan fogom tudni, mikor hogy kell dönteni. 

A legnagyobb tapasztalat az volt, a legfontosabb, hogy mindig az ösztöneimre és a saját belső hangomra hallgassak, a megérzéseimre. Ahogy ráálltam erre az útra, "maguktól" érkeztek a segítségek, rengeteg új kapcsolat, ismeretség, barátság született, bármikor elakadtam bármiben, valahogy mindig megoldódott. Elég gyorsan rájöttem arra is, hogy semmi értelme stresszelni a dolgokon. Nyilvánvalóan mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobb megoldások szülessenek és minden "jól működjön", de őszintén, azért nem életek múlnak azon, ha éppen kifogy a mécses, nincs több teafilter, vagy esetleg éppen kibontják az egyik falat a stúdióban, mert beázás van. Az elmúlt időszakban megtanultam hosszú távon gondolkodni és egységben látni a dolgokat.

Érdekes folyamat volt, ahogyan megtaláltam az egészséges ritmust az életemben. Én abszolút az a típus vagyok, akinek szüksége van a rendszerre, a határidőkre, az ébresztőórára, mert nagyon könnyen szétfolynak a napok és a teendők. Több, mint egy év kellett, hogy kitapasztaljam, hány órát jó, ha tanítok, hogy ugyanolyan lelkesedéssel és lendülettel álljak a tanítványaim elé, mint az elején. Hogy újra és újra megtaláljam az aktuális célokat, a fejlődési lehetőségeket, nem csak a jógaszőnyegen, hanem azon túl is.

Hullámvölgyek mindig vannak, szerintem órási önámításban él, akinek nincsenek. Ha tetszik, ha nem, néha szembe kell néznünk önmagunkkal, ha valaki rendszeresen és aktívan jógázik, ez amúgy is elkerülhetetlen. Fontos, hogy legyen külső kontroll, visszajelzések olyan emberektől, akik elfogulatlanul mondják el a véleményüket rólunk. A fizikai állapotomról a masszőröm ad nekem ilyen visszajelzést, az érzelmi állapotomról pedig a kineziológusom, mindkettőjüket nagyon hiteles szakembereknek tartom és nagyon sokat köszönhetek nekik.

Arra is rá kellett jöjjek, hogy nem mindig rajtam múlik, hogy hogyan vagyok. Nőként el kell fogadnunk, hogy a női ciklusunk alapvetően meghatározza a fizikai és lelki állapotunkat. Minden időszaknak megvannak a jellemzői, vannak napok, amikor nem tudok eleget gyakorolni, hogy elfáradjak, máskor viszont már az első napüdvözletek is nagyon komoly kihívásnak tűnnek, sőt néha azok is maradnak. Fontos, hogy ilyenkor együttműködjünk a testünkkel, úgy gondolom, hogy nem szabad sosem erőszakosnak lennünk magunkkal. A hiszti és a lustaság más, az viszont nem lehet indok, hogy ne álljunk rá a jógaszőnyegre, egy idő után már egész jól megállapítható, hogy erről van-e szó... 

Visszatérve a fotósorozatra és arra, hogy amiért elkezdtem írni ezt a cikket: visszakerestem az első képet, amit megosztottam a helsinki-s képzésről, ez kapta akkor a valaha volt legtöbb like-ot a facebook oldalamon, emlékszem, mennyire meglepődtem, hogy ennyien reagáltak rá, hirtelen nagyon sok ismerősöm megtudta, hogy én ezzel foglalkozom és ilyen izgalmas dolgokat csinálok. Kíváncsiságból összehasonlítottam a mostaniak közül azzal képpel, amin ugyanabban a pózban vagyok, hogy látok-e magamon változást.

Néha megkérdezik tőlem, hogy megbántam-e a váltást, hogy otthagytam a biztosat a bizonytalanért és szembe menve az elvárásokkal azzal kezdtem foglalkozni, amit igazán szeretek. Szerinted? 

Jöjjön egy kis számadás a "látható, kézzelfogható dolgokról" is. Olyan sok izgalmas lehetőség talált meg az elmúlt időszakban, remélem a jövő év is így folytatódik! 

Az első "projekt" egy saját kezdeményezés volt, 2015 nyarán kezdtem el a 100 napos bakasana kihívást, amikor 100 napon keresztül minden nap készült egy kép rólam bakasana-ban, különböző helyszíneken, néhol a barátaimmal együtt, ahol épp jártam, jártunk. Készült egy kisfilm is erről Pető Szabi jóvoltából, valamint ekkor indítottam ezt a blogot, ami azóta a Yogatree-s tanárok közös személyes blogjává vált, ahol mindenki megoszthatja írásait, gondolatait a gyakorlókkal. 

2015 őszén kezdtem el az aerial jóga tanítását A Központban workshopokkal és órarendi órákkal is. Azóta több százan jártatok nálam és próbáltátok ki velem ezt az irányzatot, az aerial jógát, megtapasztalva, hogy milyen egy kicsit elszakadni a talajtól, a biztonságtól, új dimenziókat nyitva, új élményeket szerezve. Az aerial jógának köszönhetően jelent meg a első cikk az órámról a WeLoveBudapest-ben, majd 2015 májusában az MTV stábja kersett meg és készült egy riport a Petőfi TV-be. Legutóbb, pár hónapja a Nők Lapja Café címoldalára is sikerült felkerülnöm, szintén egy aerial jógás cikkel.

Több jógás szerveződésben is részt vettem idén, az első az Activia Fusion Vízijóga reklámfilmjeinek felvétele volt, konkrétan a városligeti tavon jógáztuk barátnőmmel és tanártársammal, Kriston Adrival. :) Június 19-én ünnepeltük a Jóga Világnapját a Napforduló Jógafesztiválon sok-sok jógatanárral, stúdióval és persze több száz gyakorlóval a Margitszigeten, most először már a Yogatree Studio színeiben is. 

A Vinyasa Flow Jóga Egyesülettel a nyáron több helyen is felbukkantunk: készítettünk ÉLŐ MANDALÁT, majd kétszer is elfoglaltuk a Szabadság-hidat. Volt szerencsém mindkét alkalommal tanítani is, egészen különleges és hihetetlen élmény volt a lezárt hídon a lenyugvó nap fényénél áramlani egyik mozdulatból a másikba a tömeggel... Több nemzetközi hírportál is írt rólunk (a The Washington Post is), megjelent egy drónos összeállítás a NBC News-ban, sőt, az Index riportereivel is beszélgettem a 108 napüdvözlet gyakorlás előtt.

Hihetetlen másfél év volt, egy csoda, hálás vagyok minden percéért. Köszönöm azoknak, akik részt vettek benne, támogattak, tanáraimnak, tanártársaimnak, és főleg a tanítványaimnak: köszönöm, hogy vagytok, hogy minden nap tanulhatok Tőletek - magamról. 

  

 

 

 

Hírlevél feliratkozás

Kapcsolat

Yogatree Studio

1073 Bp. Erzsébet krt 51. mfsz. 1.
+36 70 520 8067
info (@) yogatree.hu

Adatvédelmi szabályzat

 

Yogatree Studio

Instagram Instagram

Facebook