Milyen alkat „kell” a jógához?

Sosem volt kimondottan jógás alkatom. Sem sportos, sem táncos, sem semmi olyan, amiről sokan azt gondolják, hogy szükséges ahhoz, hogy jógázzanak, táncoljanak vagy sportoljanak.

Viszont már nagyon korán rájöttem, hogy nem ez számít. Szerettem táncolni, ezért táncoltam. Nem azért, hogy versenyezzek, hogy kitűnjek, csakis azért, mert imádtam órákra járni, szerettem mozogni, szerettem a társaságot, az ottani hangulatot.

A jógával kapcsolatban így az elején már eszembe sem jutott, hogy számít-e, mennyire vagyok hajlékony, vagy erős, egyáltalán képes vagy alkalmas vagyok-e rá. Tetszett, jól éreztem magam az órákon, még jobban utánuk. :)

Sokszor hallom azt ismerősöktől, hogy szuper ez az egész jóga dolog, de ő nem tudja csinálni, mert nem hajlékony. Én pedig mindig elmondom, hogy ez számít a legkevésbé. A jóga egy út, egy folyamat. Nem azt jelenti, hogy meg tudom érinteni az orrommal a lábszáramat előrehajlásban, hanem azt, hogy pár hónapja még csak az ujjam hegye ért a lábujjaimhoz, most már könnyedén bele is tudok kapaszkodni. És ez idő alatt megtanultam, hogy segít, ha a nyújtások előtt alaposan aktivizálom az izmaimat és átmozgatom a testem. Segít, ha az előrehajlásban aktivizálom a combizmaimat és a talaj fele tolom a lábszár és a combcsontjaimat. Segít, ha egészen a csípőből nyújtózom a mellkasommal a lábszáram felé. Megtanultam, hogy segít, ha rendszeresen gyakorlok. Segít, ha eleget iszom, eleget alszom és követem a saját belső ritmusomat. Azok között, hogy mi segít, vannak általános és kevésbé általános dolgok, és rajtunk kívül senki sem tudhatja, hogy számunka melyik tanács lesz hasznos.

Azon is sokat gondolkodtam, hogy lehetek-e így jógatanár? Az interneten csupa szuperhajlékony, szuperügyes és szupervékony tanárokat látni mindenféle kitekert pózokban, amik többségéről nem tudom elképzelni, hogy valaha is meg tudjam csinálni. Egy része ennek úgy gondolom alkati kérdés, így ezen nem is érdemes sokat gondolkodni (ez a vonat már elment…). Egy sokkal jelentősebb része viszont tanulható, fejleszthető és alakítható, ez viszont már sokkal érdekesebb. Ahhoz, hogy egy ászanát helyesen tudjunk kivitelezni, a fizikai képességeken kívül (amik szintén fejleszthetők) szükségesek készségek (hogy megtanuljuk, melyik izmunkat aktivizáljuk, mivel nyújtózzunk, mit lazítsunk el), hogy fejlesszük az idegrendszeri kapcsolatokat, azért például, hogy egyensúlyozni tudjunk egy olyan testhelyzetben, amiben korábban még nem sokat voltunk (meg kell tanítani az idegrendszernek, hogy mik a viszonyítási pontok, milyen izmot milyen aktivitásra bírjon rá), illetve hogy képesek legyünk a figyelmünket fókuszálni, lehetőleg mindenre egyszerre. :)

Amit nagyon szeretek a jógában, amikor „összeáll” bennem egy ászana. Sokszor volt már velem, hogy gyakoroltam egy bonyolultabb testtartást újra és újra, és nem éreztem rá, hogy valójában mit kellene csinálni. Hallottam az instrukciókat, de nem voltam képes követni, összehangolni a testem jelzéseivel, vagy az izmaim még nem tudtak megtartani, vagy nem volt elég nyitott a csípőm. Fejben lehet, hogy már sejtettem, mit kellene csinálni, de a testem még nem tudta követni. Aztán elteltek hónapok, akár fél évek is, és újra és újra megpróbáltam. Aztán egyszer csak sikerült, összeállt a kép, hirtelen minden porcikám tudta, mi a dolga. Ez egészen fantasztikus érzés. Nem lehet siettetni, nem lehet türelmetlenkedni, és akkor megtörténik. Az érdekes benne az, hogy a legtöbbször nem a fizikai test, ami gátol, hanem ahogy sok minden másban is, a fejben dőlnek el a dolgok… Nekem nem egyszer valamilyen külső, idegen hatás segítette az utolsó lépést: egy idegen tanár, vagy egy olyan instrukció, amit korábban még nem hallottam (vagy nem tudtam feldolgozni). Azt is megfigyeltem, hogy amikor már a testem készen állt rá, mindig előállt az a szituáció, amikor a megfelelő helyen, a megfelelő ember megmutatott még egy rávezető gyakorlatot, vagy kimondott egy mondatot és ezzel felkerülhetett az i-re a pont. Lehet, hogy pontosan ugyanazt mondta, amit korábban már számtalanszor hallottam, mégis akkor és ott pontosan azokra a szavakra volt szükségem. De olyan is történt velem, emlékszem, egy jógatáborban az egyik nap egy kartámaszos pózt gyakoroltunk és sehogy sem ment, összecsuklott a karom, azt gondoltam, hogy egyszerűen nem vagyok elé erős még ehhez. Aztán másnap megcsináltunk pontosan ugyanazt a gyakorlatot és már meg tudtam magam tartani. Nyilván nem egy éjszaka erősödtem meg, de még pont ennyi időre még szüksége volt a testemnek, hogy integrálni tudja a tanultakat.

Ha valaki azt mondja nekem, hogy ő nem elég hajlékony, mindig arra gondolok, hogy én mennyire hálás vagyok, amiért én sem. :) Mert ha egyből minden sikerült volna, ha nem kellett volna minden centiméterért „megdolgoznom”, olyan tapasztalatoktól fosztottam volna meg magam, amik most talán a legjobban segítenek engem gyakorlóként és tanárként egyaránt. A saját testemen keresztül éltem meg sok-sok olyan folyamatot, amit nap mint nap a gyakorlóimon is látok. Én is végigjártam ezt az utat és járok is még minden nap. Így tudom, hogy ha valami nem megy elsőre (sem másodikra, sem sokadszorra), nem szabad elkeseredni, csüggedni. Mert valójában nem azért jógázzunk, hogy sikerüljön egy bonyolult póz, az csak a ráadás. Erőltetni pedig végkép nem szabad semmit sem, mert az csak sérülésekhez vezet. A tanárom szokta mondani, hogy ez nem teljesítménysport, el kell engedjük az eredményekhez és sikerekhez való ragaszkodásunkat. Szuper, ha megtörténik, de nem erről kell szólnia a gyakorlásunknak.

Az egyik nap az egyik barátnőmnek-tanítványomnak az előző heti jógatáborról meséltem, hogy milyen kihívásokat jelentett nekem fizikailag és lelkileg, hogy volt, amikor úgy éreztem, hogy a testem nem engedelmeskedik, hogy remeg a lábam a fáradtságtól és csak figyeltem, ahogy csurog az izzadságcsepp a homlokomról. A barátnőmből pedig – aki másfél éve minden héten gyakorol a jógaóráimon – teljes megkönnyebbüléssel szakad ki, hogy de jó, hogy nekem is vannak ilyen megpróbáltató pillanataim… Pillanataim? Hogyne lennének! Ugyanazon az úton járunk, maximum én kicsit korábban kezdtem és több tapasztalatom van benne, de korlátaim nekem is éppen úgy vannak. A korlátokról viszont már pontosan tudjuk, hogy azért vannak, hogy átlépjük őket. ;)

 

A kép forrása: DoYouYoga.com

Hírlevél feliratkozás

Kapcsolat

Yogatree Studio

1073 Bp. Erzsébet krt 51. mfsz. 1.
+36 70 520 8067
info (@) yogatree.hu

Adatvédelmi szabályzat

 

Yogatree Studio

Instagram Instagram

Facebook